ÖKOÉLELMISZEREK MINŐSÉGE 2.

3. Miért a bio? 

Több ásványi anyag, vitamin és fitovegyület tartalom
Az ökogazdálkodás során a termőföld természetes tápanyag szolgáltató képességét használják ki és a tápanyag visszapótlás szerves tápanyagokkal történik. A trágyázási módok hatással vannak a kultúrnövények beltartalmára, így az ásványi anyag tartalomra is, de hatásukat nem lehet általánosítani minden elemre. A  biotermékek átlagos ásványi anyag  koncentrációja vizsgálatok szerint kb. kétszerese a vegyszeres gazdálkodásból származókénak. A kémiai gyomirtók, -rovarölők, -gombaölők használatának tilalma miatt a termelés a növények természetes védekező képességére is épít, ebből következően kedvezőbben alakul a növények vitamin és fitovegyület tartalma is. A fitovegyületek (antioxidánsok, szín-, íz- és zamatanyagok)   olyan másodlagos növényi anyagcseretermékek, amelyeket a növény a saját védekezési rendszerének növelése érdekében szintetizál, ezért egészségvédő hatásúak; hozzájárulnak a daganatos betegségek megelőzéséhez, segítik az immunrendszer működését, szabályozzák a vérnyomást, baktérium és vírusellenes hatásúak, antioxidánsként viselkednek.

Fehérje minőség, esszenciális aminosav tartalom
A bio gabonákban és hüvelyes növényekben kedvezőbb aminosav összetételt, jobb fehérje minőséget mutattak ki, feltehetően a szerves nitrogén tápanyag ellátási módszerek miatt.

Hosszabb eltarthatóság  
Az ökológiai növénytermesztésben a  szintetikus szerek tilalma miatt a növények fejlődése a növény életciklusának megfelelő ideig tart (az intenzív termelés egyes folyamatokat felgyorsít). A kiegyensúlyozott fejlődés következtében a tápanyagok beépülése a növényekbe a szükséges ideig tart,  ezért szárazanyag tartalmuk megfelelően alakul, a szövetek kevesebb vizet tartalmaznak és ellenállóbbak lesznek. A nagyobb szárazanyag tartalom jobb tárolhatóságot eredményez. A jobb tárolhatóság a kisebb vízvesztéssel, a tömörebb szövetek jobb ellenálló képességével függ össze. Ezért a tárolási veszteség kevesebb lesz, mint egy gyorsabban növekedő, lazább szövetű, nagyobb víztartalmú intenzív termesztésű növénynél.

Szermaradvány mentesség
A nem ökológiai előállítású növényekben gyakran kimutathatók növényvédő szermaradványok a vizsgálatok nagy százalékában. A biotermékek szermaradvány mentesek, mert a termesztés során használható természetes  szerek nem jelennek meg a növényekben káros szermaradványként. Ezért az öko gazdálkodásban termesztett  növények  és az ebből készült ökotermékek nem tartalmaznak az egészségre káros anyagokat, fogyasztásuk nem veszélyezteti az emberi egészséget, egészségesen tartja a környezetet is(talaj, levegő, víz). Vizsgálatok szerint az esetek elenyésző százalékában néha biotermékben is kimutatható kis mennyiségben szermaradvány. Mivel a mezőgazdaság „nyitott rendszerben”, szántóföldi körülmények között termel, ezért teljesen kizárni a káros környezeti hatásokat nem lehet. A biotermelés is kitett a máshonnan (levegőből, csapadékból, öntözővízből, stb.) származó szennyeződéseknek, azt azonban biztosítja, hogy a termelés során közvetlenül nem kerülnek veszélyes anyagok (műtrágyák, növényvédő szerek maradványai)a növényekbe. A termesztés során a közvetett negatív hatásokat a minimálisra lehet csökkenteni a termőhely körültekintő megválasztásával, és szervezetünk méregtelenítő kapacitása a biotermékek fogyasztása által lényegesen kisebb terhelésnek lesz kitéve. Az ellenőrzésnek nem csak azt kell szavatolnia, hogy nincs szermaradvány a termékekben, hanem azt, hogy nem is használtak a termelés során nem engedélyezett kémiai szereket. Ezért célszerűbb, hatékonyabb és az előírások természetéhez jobban igazodik a termelési folyamat átfogó ellenőrzése, mint a hosszadalmas és költséges analitikai vizsgálatok elvégzése. Minden ökológiai jelölést alkalmazható termelőnek rendelkeznie kell a nevére szóló Minősítő Tanúsítvánnyal, amely részletezi az általa forgalmazható biotermékek körét. A bio gazdaságot jellemzi az általános növény  higiénia is, ennek részeként nem engednek fertőző vetőmagot, szennyezett vizet és termesztési anyagokat a gazdaságba. Ahol az egyedi növénykezelés, vagy kis növénycsoportok együttes kezelésének a lehetősége adott (pl. gyümölcsösben, palántanevelésben, kézzel kapált kultúrákban stb.), a megbetegedett növényeket, növényi részeket eltávolítják, ezzel is védve a teljes állományt.
Érzékszervi tulajdonságok, ízletesség
A kóstolási próbákon általában a zöldségek és gyümölcsök ökológiai változatát találják ízletesebbnek. Pl. almánál tapasztalható a nagyobb hússzilárdság és a kellemes cukor/sav arány; sárgarépánál  az édesebb íz, az intenzívebb sárga szín a nagyobb ß-karotin tartalom miatt. A kisebb víztartalom következtében a bio zöldségekben, -gyümölcsökben nagyobb az íz és illatanyagok (fitovegyületek) töménysége, szöveteik erősebb szerkezetűnek bizonyulnak.

Jobb minőségű hús, tej, tojás
Az ökológiai tartású kérődzők tejében és húsában különösen sok konjugált linolsav (CLA) mutatható ki. A konjugált linolsavnak rákellenes hatást, valamint az érfal lerakódásai elleni védő hatást tulajdonítanak. A legeltetett szarvasmarhák tejében háromszor akkora konjugált linolsav mennyiséget mértek, mint a szilázzsal takarmányozott, istállóban tartott szarvasmarhák esetében. Az ökológiai eredetű szarvasmarha- és birkahúsban nagyobb mennyiségben voltak többszörösen telítetlen zsírsavak kimutathatók. Vizsgálatok szerint szabadtartás hatására négyszeresére emelkedett a szarvasmarhák és juhok húsában az  omega - 3  zsírsavak koncentrációja. A faj igényeinek megfelelően tartott, legeltetett állatok nagyobb mennyiségben jutnak linolsavhoz, mert a konjugált linolsav kiindulási anyagául szolgáló linolsavat több fűféle és más növény is tartalmazza, amelyek minősége és  változatossága  alakítja  a tejzsír  összetevőinek,  ezen  belül  a  konjugált  linolsavaknak a  koncentrációját. Az  extenzív tartás hatására a lassúbb testtömeg gyarapodás következtében  csökken az izomközi zsír mennyisége, magasabb lesz viszont a zsírszöveten belül a telítetlen  zsírsavak koncentrációja. 
 Az  ökogazdálkodás    elvei  szerint  tilos  az  állatokat megkötni;  a kifutóban  ill. legelőn  tartott  állatok  többet  mozognak,  így  izmosabbak és kevésbé  zsírosak, az  izomközi  zsír  aránya  csökken. Ennek  hatására  a telítetlen zsírsavak koncentrációja – köztük a konjugált linolsav – a zsírszövetben magasabb lesz, növekszik a tejzsírban található zsírban oldódó vitaminok mennyisége is. Az  öko tejben  lényegesen  nagyobb,  statisztikailag  igazolt  különbséget  mutattak  ki  az E-vitamin és a ß-karotin tartalomban. Az E-vitaminhoz legeltetéssel jut az állat, valamint a D-vitaminhoz is az állatot érő nap sugarain keresztül. A  ß-karotin  tartalom  ökotejben 2-3 szoros  a  konvencionális  tejhez  képest.   Általában a kérődző állatok  termékei  (tejtermékek, hús)  több CLA-t tartalmaznak.   Nemcsak a tartási mód, a  tej eredete  is befolyásolja a  konjugált  linolsavak mennyiségét.
A  konvencionális üzemben  bár nagyobb a  tejhozam,  de a  táplálkozás-élettani szempontból fontos zsírsavak aránya az  öko tartás mellett mutatkozik jobbnak. Az  íz próbák    szerint  a  kóstolók   az   öko tejet krémesebbnek vélték a magasabb tejzsírtartalom miatt. Vizsgálatok szerint a bio tojásnak kedvezőbb a táplálkozástani értéke a magasabb lecitin és zsírsavtartalom   következtében.  Az ökológiai takarmányozású tyúkok nehezebb tojásokat tojnak, a bio tojások sárgája természetes sárga és nem a takarmánnyal színezett narancssárga színű. A szabadtartású tyúkok tojásainak minősége jobb és jelentősen különbözik a konvencionálishoz képest, a ketreces tartású tyúkok stressz terhelése és nagyüzemi takarmányozása más tojás minőségét eredményez.
  
Anyatej minősége
A biotermékekkel táplálkozó anyák tejének vizsgálata során magasabb volt az omega-3 zsírsavak és a telítetlen zsírsavak mennyisége és az öko termékek táplálkozásbeli arányának megfelelően a tejben csökken a növényvédő szer maradványok koncentrációja.

Génmódosítás, adalékanyagok
Az ökológiai gazdálkodásban a génmódosított szervezetek és származékaik nem használhatók, vagyis nemcsak a transzgénikus növények termesztése és állatok tenyésztése tilos, hanem génmódosított mikroorganizmusok és az általuk termelt anyagok alkalmazása is. A genetikailag módosított szervezetek és származékaik felhasználása tehát a biotermékek feldolgozása során sem engedélyezett. Az ökotermék előállítás feltételrendszere szabályozza az alkalmazható adalék- és segédanyagok és a felhasználható, nem ökológiai eredetű alapanyagok körét. A felhasználható adalék- és segédanyagok köre szűk, közös jellemzőjük, hogy közismerten ártalmatlanok, de még ezek is csak akkor alkalmazhatók, ha nélkülük nem lehet az adott élelmiszert (biztonságosan) előállítani. A biotermékek feldolgozása természetes eljárásokkal történik (pl. savanyítás, befőzés, hűtés, aszalás, szárítás, stb.). A feltételrendszer nemcsak a mezőgazdasági alapanyagokra vonatkozik, hanem a biotermék előállítás, feldolgozás minden lépésére. Irányelv, hogy a feldolgozott biotermékben a mezőgazdasági eredetű alkotórészeknek 95%-ban ökológiai gazdálkodásból kell származnia.

Dr Varga Adrienne, egyetemi adjunktus
                                                                                               Szent István Egyetem, MKK,
                                                                                       Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet

ÖKOÉLELMISZEREK MINŐSÉGE 1.

ÖKOÉLELMISZEREK MINŐSÉGE

A következő három részben az ökológiai élelmiszerek minőségét és előnyeit mutatja be Dr. Varga Adrienne, a Szent István Egyetem MKK. Környezet-  és Tájgazdálkodási Intézetének Egyetemi adjunktusa, aki a G7 alapító tagja is.

1. Mitől öko/bio egy termék?

Egy termék attól bio, ha ökológiai gazdálkodásban termesztik, kémiai szennyezésektől mentes és a feldolgozása során sem használnak semmilyen mesterséges anyagot. Kizárólag természetes alapanyagokból készül harmonikus termesztési körülmények között, termelésük környezetbarát, előállításuk során nem károsítják a természetet. A kórokozókkal, kártevőkkel, betegségekkel szembeni védekezés természetes módszerekkel történik, a hangsúly a megelőzésen van. Védekezésre természetes biológiai módszereket alkalmaznak, biológiai védekező szereket, növényi kivonatokat használnak, ezért a  termelés során alkalmazott anyagok  nem halmozódnak fel a növényekben az egészségre káros szermaradványként. Az ilyen módon előállított biotermékek termésmennyisége általában alacsonyabb, az alkalmazható módszerek miatt nagyobb költséggel (pl. több kézimunka igény)  állíthatók elő, mint a kemizált termelésből származó termékek. Ezért a hiteles ökotermék többnyire drágább, ugyanakkor magasabb minőséget képvisel. Ökológiai termékként tehát csak azok a mezőgazdasági alapanyagok és élelmiszeripari termékek hozhatók forgalomba, amelyeket az erre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően állítottak elő. Nem szubjektív megítélés vagy táplálkozási divat függvénye, hogy mit tekinthetünk bio terméknek. Az ökológiai termék előállítás előírásai nem a végtermékre, annak meghatározott paramétereire vonatkoznak, hanem az előállítási műveletek összességére. Utólag, laboratóriumi vizsgálatok alapján nem lehet semmilyen élelmiszert öko termékké minősíteni.

2. Mit jelent az ökológiai? bio? natúr? reform?

Napjainkban gyakran alkalmazott jelzők a „bio” és az „öko” szavak, amelyeket az élelmiszereken kívül a napi használati tárgyakon, vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronika eszközeihez kapcsolva is használnak azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket jobban tudják értékesíteni.  A fogyasztók számára a bio/öko jelző pozitív üzenetet hordoz, hogy a termék az élet („bio”) folyamatainak vagy a környezet („öko”) sajátosságainak figyelembevételével készült. Azokon a területeken, ahol a „bio”, „öko” jelölés feltételei nem szabályozottak, a termékek pozitív tulajdonságai viszonylagosak, vagyis egészen mást jelenthetnek, mint amit a fogyasztó mögéjük képzel. Egészen más a helyzet a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében, amelyekre vonatkozóan az EU-ban, így Magyarországon is jogszabály írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék öko/bio jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és az ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák. A „bio” („biológiai") megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az „ökológiai” szó használatát írják elő. Az EU országaiban saját nyelvükön ugyancsak ezeket a kifejezéseket és rövidítéseiket (öko, bio, eko, stb.) alkalmazzák az „organic" mellett. A jogszabályi háttér miatt élesen elkülönül a bio élelmiszer az egyéb divatos, de pontosan nem körülírt olyan termékektől, mint az alternatív (más), integrált ( speciális környezetkímélő növényvédelemmel előállított), natúr (természetes), reform (újszerű, de régebbi hagyományokra épül), vegyszermentes stb. elnevezésűek. A biotermék fogyasztó legtöbbször környezet tudatos fogyasztó is, a végterméktől elvárja az egészségbiztonságot, a teljes  termelési folyamattól pedig azt, hogy az nem károsítja a környezetet. (folyt.köv.)
Dr Varga Adrienne, egyetemi adjunktus
                                                                                               Szent István Egyetem, MKK,
                                                                                       Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet